2013. január 29., kedd

A zenei ráhatásomnak lőttek, a genetikára nem lehet hatni

Na, tessék! Ennyit a szülői példamutatásról, nevelésről – legalábbis ízlés terén. Hiába hallgatok napjában többször is klasszikus, jazz, cigány vagy bármiféle ízlésemnek való zenét, ha I. szülött fiamnak egyszerűen megfájdul a hasa tőle (finoman szólva). Egyszerűen csak a rockzene felé nyílik meg, bontogatja szárnyait. Iszonyatosan be tud pörögni az ilyen és hasonló ordibálós zenékre. Bár most még cuki ahogy énekelve rongylábazik az ágyon ugrálva, de mi lesz később ha ezen az úton tovább haladva már kőkemény rockokat/metál zenéket fog halhatni?! Dühöngő lesz a lakásból? Hm, inkább nem kínzom magam - most még.   




Nincsenek megjegyzések: